2015. január 29., csütörtök

Haláltusa

Aaron:

Amikor mosolyogva elővettem az ellenszert, mindenki meglepetten nézett rám. Nem is csodálom, az ellenség hirtelen jó barát lett. Ezt ki hiszi el egy perc alatt? Valójában magam se értem döntésem okát. Talán a Lucy nevű lány miatt teszem, vagy csak túl nagy a szívem. Mindenesetre, ezt a szert be kell juttatnom minél gyorsabban a szervezetébe Mr. Halálrakaszabollaknak mielőtt feldobja itt nekem a taccsot.

- Nos? Odaengedtek hozzá, hogy ezt oda tudjam adni neki, vagy…
- Miért bízzunk benned? – mordult rám a Sátán fia.
- Mert nincs más választásod – feleltem a vállamat megrántva. Egy ideig néma csend ülepedett le közénk, végül egy bólintással jelezte a nagydarab srác, ha jól tudom Loren - vagy ki a frász -, hogy a barátjuk közelébe mehetek. Magabiztosan, és lassan lépkedtem a srác felé, aki a fájdalomtól a földön feküdt. Letérdeltem mellé, majd a lányra néztem.
- Szükségem lesz a segítségedre!
- Bármiben segítek, amiben csak tudok – felelte határozottan.
- Amikor beveszi a gyógyszert, fájdalmat fog érezni. Le kell őt majd fognunk.
- De ugye nem fog belehalni? – kérdezte aggódva.
- Amíg én itt vagyok, nem fogom hagyni. – Mindent megteszek, ami tőlem telik. Nem értem, hogy miért, de az ösztöneim azt súgják, hogy segítsek. Egy biztos, apám nem lesz büszke erre a tettemre. Mindegy, nem érdekel. Többé már nem irányíthatja az életem. Bólintottam Lucynak, hogy kezdhetjük, aztán levettem az üveg kupakját, és megitattam Qhuinnel. Jesszus már a nevén szólítom, mégis mi a csuda történik… Egy nagy ordítás szakította félbe a gondolataimat.
- A francba! Fogd le erősen!
- Jövök én is, mert nem fogjátok bírni – futott oda hozzánk Loren.
- Hagyjátok abba! Hagyjátok már abba! – kiáltozott a „betegem”.
- Qhuinn! Nyugodj meg nem lesz semmi baj, tudom, hogy nagyon fáj, de nincs más megoldás – szólalt meg Lucy.
- Hé, haver! Ki fogod bírni! – vágott közbe Loren.
- Qhuinn! Ha meghalsz, garantálom, hogy elmegyek a lelkedért és ne akard tudni, hogy mit csinálok veled! – szidta le idegesen Sally.
- Fel ne merd adni nekem – szóltam rá erőteljesen.
- Eszem… ágában… sincs – mondta szaggatottan.  Amint ezt kimondta lenyugodott a teste, és apró lélegzeteket vett. Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel. Én viszont még nem nyugodtam meg, az eszem ugyan is azt súgta, hogy még egyáltalán nem múlt el annak a veszélye, hogy meghal. Qhuinn hirtelen felpattant, és vért kezdett el hányni. A rohadt életbe, ez egyáltalán nem jó jel.
- Mi a franc történik vele? – ragadott meg a dzsekimnél fogva L.
- Rohadtul nem tudom, és nem is fogom megtudni, ha nem engedsz el most rögtön! – szóltam rá ingerülten, mire némi habozás után elengedett. – Köszönöm.
- Van mit.
- Ugye nem fog meghalni? – nézett rám rémülten Lucy, aki a karjaiban tartotta a srácot.
- Nem tudom. Tényleg, nem tudom – feleltem lehajtott fejjel. Ezek után olyan hirtelen történt minden, hogy az agyam fel se tudta fogni a történteket. Egyszer csak Qhuinn abbahagyta a lélegzést, én pedig egyből odaugrottam, hogy végrehajtsam az újjáélesztést.
- El ne merj patkolni nekem!
- Qhuinn! Qhuinn! Qhuiiiiiiiiiiiiinn! – kiáltotta Lucy.
- Chh... bassza meg! - hördültem fel idegesen! 




9 megjegyzés:

  1. És most szépen leülsz a gép elé, és nekiállsz folytatni...
    MOST!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. xDD ma már biztos,hogy nem :D :P Fáradt vagyok. :3

      Törlés
  2. És most szépen leülsz a gép elé, és nekiállsz folytatni...
    MOST!

    VálaszTörlés
  3. És most szépen leülsz a gép elé, és nekiállsz folytatni...
    MOST! XD

    VálaszTörlés
  4. Leülsz és elkezded írni a kövi részt de most! Hogy hagyhattad itt abba?! Siess! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D xD Megpróbálok sietni. :3
      (De még egy kicsit kínozlak titeket! Muhahaha xD <3 )

      Törlés
  5. nem vagyok az az erőszakos tipus, de komolyan!MOST KÉNE Megírnod, mert amikor végigolvastam automatában olvastam volna tovább, ....... de nincs tovább! °^°

    VálaszTörlés